Als valamikor szeptember elején érkezett Otavaloba: őszes, göndörkés fürtökkel, elől kicsit kopaszodón, szemüveggel és az elmaradhatatlan cigarettával a kezében (mindezt megspékelte azzal, hogy vega…nem egészen értem: számomra a vega egészségesen akar étkezni, szóval ehhez hogy fér hozzá a cigarettázás, mint önpusztítás…no mindegy). 

Öreg – gondoltam, amikor először megláttam. Miért jön egy ilyen öreg ember önkénteskedni, de tényleg? Életközepi válság?! Aztán igyekeztem az államat felszedegetni a padlóról, amikor kiderült, hogy bizony csak 4 évvel idősebb nálam…hm – a cigi meg a gének, gondoltam ekkor. 

Ottartózkodása első két hetében nem igazán kommunikáltunk egymással…aztán jött valami fordulat, talán együtt bandukoltunk haza a GVI házból, nem tudom. És akkor csak úgy, ártatlanul, feltettem neki egy kérdést – Ő meg ledöbbent, hogy hát ezt évek óta nem kérdezte már meg tőle senki, és hogy ez most betalált és nagyon is elgondolkoztatta…Már nem emlékszem, hogy akkor, ott, mivel sikerült szegényt akaratlanul is padlóra küldenem. Aztán jöttek a hosszú beszélgetéseink, amikor órákon keresztül sétáltunk kettesben, ő beszélt, én meg hallgattam 🙂 Hja kérem, körbeutazta már a földet, vannak történetei rendesen. 

Rengeteget nevettünk együtt,
szórakoztattuk magunkat és a körülöttünk lévőket is. Minket ugyan nem érdekelt,
hogy a kis ecuadoriak döbbenten, már-már megrökönyödve néznek ránk Mindoban
(úgyis csak egy éjszakát töltöttünk ott….), amikor előadtuk sajátos, ki mikor
kit követ, és ki tud jobban színészkedni típusú táncát, amit aztán Otavalo
egyetlen valamire való diszkójában, a La Jampában többször is
megismételtünk. 

Együtt áztunk Chachimbiro termálvizében, kirándultunk az ecuadori felhőerdőben,
lógtunk és suhantunk a drótkötélpályán és kortyolgattuk a bizarr kinézetű
koktélokat. 

Hiányzik. Ő most újra Otavaloban
van, erre tette fel az életét: hamarosan saját önkéntes programot akar
igazgatni. Akár a GVI keretében, akár úgy, hogy ő maga hozza létre a semmiből
az adott programot. Megértem, és teljes szívemmel támogatom ebben, de akkor is:
Hiányzik. Sajnos nem tudtunk már Angliában sem találkozni, mielőtt újra kiment
volna. Azóta néha chatelünk,ha a 7 órás időeltolódásban sikerül egymásra
bukkannunk a neten. Ő többnyire kedvenc otavalói kávézómban a Sisában (kecsuául
virágot jelent) üldögél ekkor, én pedig itthon, kicsiny albérletem egyetlen
szobájában…