Jött, látott, elvarázsolódott, és most visszatérni készül – többedmagával. A hétvégén két, Caminon megismert barátommal fedeztük fel kicsiny hazánk szépségeit és magyar nyevünk varázslatait. Minden beszélgetés magyarságunk szeretetéhez kanyarodott vissza – már-már kezdtük nacionalistáknak érezni magunkat, akiket büszke belső tűz hajt előre a csodák megismerése felé. Tovább

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Ő és ÉN. Úgy is mondhatnám, hogy MI – persze ha jobban belegondolok, ez nem igaz. Ő és ÉN soha nem voltunk MI, mindig csak két különálló személy voltunk, akiket összesodort az élet. Vagy legalábbis én így akartam. Tovább

Szeretek moziba járni – a filmek mesterséges valósága (vagy éppen az igazság a mi mesterséges világunkról) elvarázsol, elringat vagy éppen felráz és felizgat. Legutóbb szerda este tettem tiszteletem egy műintézményben (lévén, hogy szerdánként olcsóbbak a jegyek:), s néztem meg Az Út c. filmet… Tovább

Lehet, hogy ez a megállapítás egyesek számára eretneknek hangzik, de a jelenlegi tapasztalataim azt mutatják, hogy ez bizony így van. Mindannyian egy nagy közös egész részei vagyunk a saját kicsiny világunkkal együtt. Tovább

Megkaptam a listát, hogy mit kell még elintéznem, beszereznem, mielőtt nekivágok ennek a nagy kalandnak. A hátralévő három hónapban nem fogok unatkozni, az már biztos 🙂
Az alábbiakra lesz szükségem: Tovább

Anya elrepült, én megkaptam az összesítő számlát a jövőmbe vezető útról. Nincs visszaút, csak előre lehet már lépni. Van három hónapom: oltások, repülőjegy, edzés, tanulás, szanálás, hivatalos és nem hivatalos ügyek elirendezése, és aztán… Tovább

Még mindig tud meglepetést okozni a gép, főleg, ha a probléma a bekapcsol és dolgozik rajta témakörén túl van. Mindezt sikerült annyival megfejelnem, hogy Anyunak vettünk egy kis netbookot, lévén, hogy lassan 60 éves lesz, éppen ideje, hogy megtanuljon netezni…. Tovább

Meglehetősen kellemetlen, amikor rá kell jönnöd, hogy mindaz, amiről álmodtál, csupán az egó csapdája volt, mely most kényelmesen hátradőlve, gúnyos kacajjal nyugtázza kínos vergődésedet. Tovább

Tegnap megoldottam a gordiuszi csomót, vagy legalábbis annak egy részét. Hamar megegyeztünk abban, hogy mi nem egymást keressük – nekik egy elhivatott, kicsiny szülővárosomban élni szerető emberre van szükségük, aki magyarul beszél. Én meg imádom a fővárost, itt (vagy külföldön) óhajtom leélni az életem, és a munkaidőm legalább fele részében angolul óhajtok beszélni – nyelv nélkül ma már nehéz érvényesülni hosszú távon. Tovább

Mint tudjátok, állást keresek. Elsősorban itthon, Magyarországon, és azon belül is a fővárosban, hisz itt élek már évek óta, a többi körülményről, ami ideköt nem is beszélve. No kérem, itt alakult most ki egy furcsa szituáció… Tovább